Előre is: igen, ősrégi sorozat, de azért.. spoiler alert! Ha még nem nézted végig a 3. évadot, inkább ne olvasd tovább a bejegyzést! :)

És csupán pár hét után, de sikerült ledarálni a Grey's Anatomy harmadik évadát is. Vegyes érzések kavarognak bennem - egyrészt imádom még mindig, mert egyszerűen jó - ugyanúgy megnevettet, és ugyanúgy megsirat. A karakterek, a színészek pedig mind fantasztikusak. Na akkor mivel is volt problémám?

Hát egy-két karakter kapcsolatát szerintem abszolute tönkretették. Izzie karakterét az első két évadban szerettem, és most sem utálom, de szerintem elég irritáló. Ebben az évadban tipikusan az a csajbarát lett, aki azt mondja jót akar, közben meg tiszta seggarc az állítólagos legjobbb barátjának a szerelmével miközben semmi jele nem volt annak eddig, hogy valaha is vonzódott volna George-hoz. És! Tudom, hogy telik az idő a sorozatban, de azért olyan sok idő nem telt el Denny halála óta a 3. évad végére. Szükségtelennek éreztem azt, hogy a dráma kedvéért George és Izzie kapcsolatát tönkretegyék. Töprengek, hogy az írók amúgy állandóan az ilyen szerelmi háromszögekre izgulnak? Valaki házas, de közben kínlódjon az összes? Callie-vel szemben egyáltalán nem fair az egész, ő volt az a kezdetektől fogva aki George-ot nem kezelte lekezelően hanem látta benne a jót és megérdemeltek volna egy boldogabb házasságot. Igen, az évad végén még házasok, de tudom hogy nem maradnak együtt. Egy az, hogy sajnos pont most futottam bele egy spoiler-es képbe, kettő.. elég levágós. Számomra most Izzie cselekedetei unszimpatikusak és potyára tett tönkre nem csak egy barátságot, de egy házasságot is, amelyben a lány sokat segített és nagyon jó volt George számára. Szimpatikus páros voltak és igazán kár lesz értük, amikor elérkezik a szakításuk ideje.

Na és a másik.. Christina és Preston kapcsolata annyira érdekes volt és egész tartós. Gondoltam hogy ez sem fog örökké tartani, de annyira felbosszantottak ezzel az ,,utolsópillanatbanmondjukleazesküvőt" dologgal. Preston erőltette az egészet, majd mikor Christina megbarátkozik a gondolattal és megtörténik amier Preston is vágyott, hogy saját magától & maga miatt is akarja az esküvőt, bejelenti hogy lol mégse, nem téged szeretlek hanem egy másik verziódat szeretném inkább és ez így nem mehet tovább? Aztán fogja magát és lelép? Értem én, hogy ez egy hosszú sorozat, de mikor ilyen tök felesleges fordulatokat tesznek bele az azért.. hát na, irritáló. Az Alex és Addie között kibontakozó szerelmet is csírájában elfojtották a spin-off (ami so far annyira nem kötött le, ez is mi hogy az évad végefele csomó új szerepőt bebasznak és hanyagolják a main cast-et?) miatt, pedig jó duó voltak, pozitív hatással egymásra. Jó-jó, rendben, jött végül Rebecca Pope, aki egy újabb jó karakter, de kár volt a szemetesbe dobni Addie és Alex párosát.

(update: azóta megtudtam hogy Isaiah Washington (elméletileg) egy botrány miatt hagyta el a sorozatot és talán? gondolom? ezért (is?) lett vége a kapcsolatuknak?)

Igazából ez a két esemény zavart nagyon. George és Izzie storyline szánalmas és felesleges, Callie-t és Christina-t meg szarrá sajnálom mert annyira nem ezt érdemelték. Persze lehet hogy amúgy majd minden értelmet nyer a következő évadban, és egyszerűen csak azt akarták ábrázolni hogy egy kapcsolat sem tökéletes, és végülis elég élethűen ábrázolják nagyrészt a párkapcsolatok hullámvölgyeit, de van amit szükségtelen drámának tartok csak az egészben.

Szóval, kezdem megszokni a távoktatást és szerény véleményem szerint nem is rossz, de például nyelvészetes vizsgától félek, mert ez az egy az, amit neten keresztül egyáltalán nem értek. Viszont muszáj dolgoznom és gondolkoznom a feladatokon, ami habár segít, nem eleget. Minden más pöpec annak ellenére, hogy sokkal többet kell letenni az asztalra mint amúgy.

Viszont az már unalmas, hogy boltokon kívül sehova nem lehet menni. Úgy moziznék, vagy csak úgy maszk nélkül elmennék beülni a barátaimmal kajálni valahova. Anya szerint (aki ugyebár betegfelvételen dolgozik és korona tesztel) ez még csak az előszele az egésznek és sokkal rosszabb lesz, ami nem igazán dobott fel, mert.. pont nyáron? Nagyszerű. Ráadásul anya miatt is nagyon aggódok, mert habár nem az intenzíven dolgozik, mégis csak az ember gyomrában van egy görcs akármennyire figyelnek bent a higiéniára és akármennyire is véd az a védőruha. 

Az egyetlen ami tök jó most, hogy bőven lehet sorozatot nézni. A Grace Klinikát kezdtük el a barátommal - igen, tudom, későn, hiszen majd' 20 éves a sorozat.. de igen, most jutottunk el odáig, hogy megnézzük. :D 3. évad végénél tartunk, én idáig annyira imádom hogy nem igaz. Vagy nevetünk rajta, vagy sírunk. Persze a hátulutője a ,,korának" az, hogy sajnos nagyon könnyű spoilerekbe futni, mert -gondolom én- az emberek arra asszociálnak hogy már tizensokéve megy, nyugodtan írhatnak az első pár évad tartalmáról és történéseiről. Szóval ja, sikerült néhány ,,poént" az internetnek meg unokanővéremnek lelőnie.. :D 

Az oldalon amúgy kicsit újítottam, a legutolsó bejegyzés óta ez már a második kinézet amit feltettem. Az előző szimplán nem tetszett, pancserül nézett ki, nem tudtam hogyan rendezzem el. Ez viszont, amit ma raktam fel, nagyon Tumblr-ös, de imádom, kellett ez a letisztultság. Természetesen mindenkit krediteltem (inspiráció, kódok), de ez most egy külön menüpontba lett pakolva és nem pedig oldalt található meg, ugyanúgy ahogy a chat és azoknak a listája is, akiket olvasok. Eléggé megszenvedtem a kódolással mert hát.. khm, amatőr vagyok, de végül is sikerült egy szép, minimalista kinézetet összehozni. :) Már csak azt a csúnya bannersávot kéne eltűntetni..

Mivel anya az egészségügyben dolgozik, van egy kis belátásom az egészre, szóval őszintén szólva én abszolute nem aggódtam emiatt, tényleg maximum a nagymamáimért, akikre már veszélyesebbek a mindenféle kórokozók. Anyát többször is behívták, nap mint nap 12 órákat húzott le a sok idióta ember miatt.Hogy ezalatt mit értek, vagy kiket? Azokat, akiknek közük nincs a vírushoz, nem is voltak külföldön se, van hogy Piriputtyafaszáról érkeznek egy kis náthával, de ők biztos koronavírusosak és tesztet akarnak.

Naponta több száz ilyen embert kell ellátniuk az egészségügyiseknek. Több. Százat. Pánikolnak, hisztisek, és a józan ész náluk nem létezik. Hipochonder vagyok, már a koronavírus előtt is kb fertőtlenítőben fürödtem és hurcoltam magammal mindenhová a nagy flakonosat, mert írtózom a baciktól meg a koszos mindentől is, és valljuk be tömegközlekedésen ki tudja ki után fogom meg a korlátot vagy akármit. Szóval nyilván Én nem azt szólom le, hogy óvintézkedés meg stb. De a hiszti! Annyira felesleges, de annyira. 

Igazából nem gondoltam volna, hogy idáig fajul a helyzet, és elismerem hogy komolyabb mint gondoltam, bár azért még mindig sok a felesleges hiszti. Tényleg meglepett, amikor egy hete bejelentették, hogy hát konkrétan tilos bejárnom órákra. A tanároknak is fura, nekünk is, de persze megoldjuk, mondjuk azért az első Skype session annyira kínos volt, hogy nem igaz, és természetesen csak 5-en mentünk fel, a többiek meg.. hát nem tudom. :D Nekem egyébként teljesen megfelel az oktatás ebben a formában, sőt, lehet ezt fogom preferálni. Nekem annyi meló innen beutazni, kimerít, 2-3 órával előbb kelni akkor is ha 10-re kell ,,csak" bemenni. Így meg tök nem zavar, mert bekapcsolom a gépet, a két kezem között van a forró kakaócskám, akár pizsiben is lehetek egész nap, és tengernyi időm van arra is, amit feladnak, mert míg máskor 7 után érek haza és már semmi energiám nekifogni annak amit feladtak, most lazán megcsinálom és még mindig annyi időm van, hogy tegnap már unalmamban takarítottam. Szóval egyébként nem zavar, ami frusztrálóbb az az, hogy a boltok már csak 3-ig vannak mindössze nyitva, meg hogy mennyi embernek bezavar sajnos pl a munkában. Unokanővérem kereshet új melót, a barátnőm is valószínűleg felmond így, és el sem tudom képzelni hogy még mennyien szívnak emiatt, főleg pl akik mozikban vagy múzeumokban dolgoznak.

A lényeg: mosson mindenki kezet, ne prüszköld le a másikat, ne kend rá senkire a taknyod, aki tudja kerülje a tömegközlekedést de ne pánikoljunk. Annak nincs értelme. Mély levegő, biológia órákat van idő pótolni - a koronavírus nem fog pisztolyt szegezni senki fejéhez ha a másik éppen elköhinti magát mert félrecsúszott egy falat - emiatt nem kell megverni senkit. Ha konkrétan rádköhög akkor mehet a csicskalángos, de amúgy azért tiszteljük meg egymást annyival, hogy egy-egy tüsszentésért még senkit nem vetünk a máglyára. :D

Szerettem volna mindenképpen írni valamikor a szakváltásról - vagyis arról, hogy nem szabad leragadni. :)

Ugye elég kényes téma, hiszen az ember azt hiszi, hogy ha már végre sikerült kigondolni hogy mi lenne szuper a számára és még fel is veszik, ki akar arra gondolni hogy esetleg abszolute semmi köze nem lesz az elképzeléseihez, és nem is érdekli? Vagy megutálja az egészet? Na meg ha valaki fizet is félévente, még nehezebb az egész. 

Én nem azon a szakomon kezdtem, ahol most vagyok. 2017-ben érettségiztem le, de sajnos nem sikerült minden úgy, ahogy szerettem volna, és még csak okos sem voltam - megjelöltem az ELTÉN a koreait meg a japánt, meg a Károlin is a japánt. Lecsúsztam az összesről; nem úgy csináltam, hogy harmadik helyre tettem egy alacsonyabb ponthatáros szakot, sőt.. :D De ugye van a pótfelvételi, ami azonban ha jól tudom mindig azt jelenti, hogy ha fel is vesznek, onnantól fizetősön vagy. Én a szüleim elé álltam, közöltem velük mindent, és megkérdeztem mi legyen, hiszen egyedül nem tudtam volna finanszírozni. Mondtam, hogy esetleg várok egy évet és addig dolgozok, de ők ragaszkodtak ahhoz, hogy inkább kezdjem el és ők majd fizetik. Így lett. 

Most azt hogy hova jelentkeztem és mire, inkább nem írnám le, mert nagyon negatív véleményem van - de ez nem azért van mert az egyetem szar, vagy a tanárok csapnivalóak. Hiszen ezen az egyetemen maradtam, és szeretem is nagyon. :) A tanárok is írtó cukik voltak mind, és mikor volt akinek írtam hogy gebasz van és lehet nem maradok, sok sikert kívántak és rettentő megértőek voltak, valamint segítőkészek. A probléma az volt, hogy szerintem új nyelvet elkezdeni egy egyetemen eléggé.. szar. Nekem nem ment, és így nem is akarnám soha. Számomra túl sok volt az elvárás, és a teher. Ráadásul nagyon kicsi volt a szakom, lecsúsztam a gólyatáborról is, és olyan szintű klikkesedés volt hogy nem igaz. Nem sikerült hónapok után sem beilleszkedni, a szak csoportja inaktív volt, és egyszerűen nem éreztem úgy, hogy ott lenne a helyem.. és ha már idegennyelv, előre is bocsánat kedves introvertált társaim :D, de muszáj nyitottnak lenni és összedolgozni. Bennem ez nem volt meg, iszonyatosan szorongtam és nem tudtam feloldódni, és hát a szaktársaim sem voltak nyitottak felém, de míg ők ott voltak egymásnak, addig én egyedül voltam. És igazából míg a nyelv tetszett, a történelme meg egyéb hozzátartó kurzusok nem kötöttek le egyáltalán. November körül írtunk egy jó nagy zh-t, lecsúsztam a kettesről pár ponttal, és a tanár nem is ajánlotta hogy újraírjam mert annyira hiányosságom volt. Ekkor ütött be az, hogy mennyire nem élvezem és hogy mennyire el akarok onnan menni. De már be volt fizetve és nem mertem elmondani otthon - aztán persze mire hazaértem kibukott belőlem, elsírtam magam Anya előtt, aki viszont végig támogatott csak annyit kért, hogy legalább nézzek olyan szakot ami érdekel, és ha lehet, ne engedjem el. Ez nagyon jól esett és a mai napig hálás vagyok azért, hogy ő az anyukám. Hiába voltam már 20 éves, kellett a támogatás és a törődés, mert nagyon el voltam keseredve. Nyilván abból a tekintetből is szerencsés vagyok, hogy ezt a családom megtudta engedni magának, és őszintén sajnálom azokat, akiknek még ez is rátesz egy lapáttal az egészre hogy ez nem opció és még a hitellel is szívhatnak, vagy saját maguknak kell megteremteni a pénzt erre. Ami egyáltalán nem könnyű..

Szóval váltottam. Mivel én egyetemen belül váltottam szakot, ezért nem volt bonyolult, de keresztféléves átjelentkezés nem lehetett - ennek ellenére engedélyezték hogy a 2018. szeptemerében induló képzésre mehessek, szóval szerintem én voltam az első kb. :D Ez már egy jóval nagyobb szak, van egy szép nagy csoportunk, felsőbbévesek & diplomásak benne, akik minden anyagot már meg is osztottak velünk az első félévben, és. teljesen más az egész arculata. Gólyatábor megint hatalmas off volt (ebben az évben ismertem meg a páromat és vele voltam elfoglalva), ennek ellenére most megtaláltam a helyem, és habár sok ideig (kb egy félév?) tartott hogy jó barátokat szerezzek, ameddig nem is volt ,,kávézós" társam, addig is legalább élveztem az órákat, aztán a többi jött magától. :) Nem ment az egész simán, de az az igazság, hogy merni kell. Össze kell szedni a bátorságunkat arra, hogy lépjünk, és merjünk változtatni. És! Sokat mérlegelni, sokat gondolkozni, esetleg a szakok mintaterveit vizsgálgatni, hogy érdekel-e amiről nagyjából szólni fog. Én sok mindent nem tudtam, se a kreditekről se semmiről, főleg hogy ugye gólyatáborban sem voltam.

És bármennyire is nehéz introvertált beszariként, muszáj egy picit nyitni. Csak legalább annyira, hogy lássák nem rosszindulatú az ember lánya, csak resting bitch face szindrómás. :) 

Nos, a kis lelkifröccsöm után sikerült lenyugodnom és átgondolnom a dolgokat. Nem költözök sehova, maradok itt, és befogom a pampulámat, mert felesleges dolgokon kúrom fel magam, aminek semmi értelme. 

Hogy rögtön krediteléssel kezdjek: elkészültem az oldal legújabb kinézetével, inspirációt Thea & Volcano Designs gyönyörű munkái adtak, szóval köszönöm nekik! Illetve bannermentesítettem is mert már irritált a bannercsík - ezt most Roxie és Anne versenyének köszönhetően tudtam kivitelezni, amit el sem hiszek. :) A versenyük első helyezettje lettem, hihetetlen megtiszteltetés. Az első verseny amire jelentkeztem, egyébként nem szeretek nevezni mert sosem érzem magam biztosnak a munkáimban, de ez most adott egy kis löketet afelé, hogy ne fossak annyira mindentől. Szóval köszönet a GP-Spotlight-nak is, nem csak a verseny miatt, hanem a lányok közösségmentése & kedvessége miatt is!

Eme fejleményeken kívül, hát. Két nap kivételével reggeltől-estig iskolában vagyok, és most kivételesen próbálok tényleg koncentrálni és (nagyjából) maximumot nyújtani. Ez azzal jár, hogy nagyon elfáradok és úgy este 7-8 körül hazaérvén sok mindenre nincs már energiám.  Egyébként még nem is az a rossz, hogy bent gubbasztani estig.. hanem hogy még a hazautazás is 1 óra. Ma mondjuk jó volt, mert kivételesen nem későn végeztem, hanem 12.30-kor!! és még Mekibe is volt időnk elmenni a párommal. Mondjuk a mai nap kezdete elég szar volt viszont, mert a mertóállomáson rám jött a pánikroham, bőgni kezdtem és teljesen kiadtam, szóval igazából nem is sikerült bemennem órára, viszont tudtam beszélni a tanárral, aki amúgy írtó cuki! Kár, hogy konkrétan másik épületben van a kurzus, hiszen így nem fogok mindig bejárni, pedig tényleg nagyon jól ad elő a tanár úr. 

Igyekszem amúgy több bejegyzéssel jönni, meg alkotni is, de közben tanulni is kell, és meh.. sőt, még dolgozni is kellene, mert teljesen le vagyok égve. Meg bepótolni a Vikingeket.. meg kockulni. Hjajj.